Zelk Zoltán versére

Minden pillanatban,
csak Téged látlak!
Apró kezed nekem a mennyország.
Ha le kellene mondanom rólad,
abba bizony bele halnék. 
Nem helyes, de így is halok.....

Világnak teremtek 

Magból, magot!
Küzdeni, szeretni,
Szerelmet ölelni olyan vággyal,
és reménnyel, ahogyan 
valaha remélt az Isten,
Mikor teremtett Benneteket!
S nem lemondani soha!
S ha szám néha véresre harapva
Ugyan mit számít?
Belefér!
Csak szeretni mindig, 
akkor is amikor egyszer már nem jövök vissza....
De amíg a szó beszédes ,
és az agyam tiszta,
és két marokkal szorítom hogy élek
Addig én is Remélek!
Mindig csak Remélek!