Schvalm Rózsa: Mit hoz a jövő

Című versére

Nem haldoklik. 
Éled.
Új Gallya s Új Rügye bomlik ki sövénynek.
Csak a hite hagyott elme ki nem érti:
Megtépázott szívnek Tépett örökségit hagyja
Isten örökül annak ki nem szeret.
Te magad válsz azzá mit teremtesz.
Amikor ítélsz, magad ítéltetsz meg, 
S ha hűséggel szeretsz Békés Boldogság lesz
Tenyeredből áldás Minden Nemzeteknek!

Isten Mikor tanít meg kell értened,
Felelősség nélkül élned az Életet,
Gyermekeid s magad jövőjét pecsételi rabbá!
Isten békétlennek szíve mély haragját hagyja csak örökül.
Szeressetek!
Nem igaz hogy nincs áldás.
Nézz a mélybe.
Tekints a fáknak gyökerére.
Mind él . És mind zöld!
Ők szeretnek.
Az Emberi elmét zabolázd meg amikor kapzsi! 
Az Élet akkor válik Élhetővé ha szívvel éled!
Az Ember amikor vádol, akkor ítél meg.
S mikor ítél magára hull vissza ítélete!
A törvény azért ilyen, 
hogy hamisság ne vehessen hatalmat földieken, 
mert akkor Isten népe kihalna.
Ha kihalna, akkor megszűnik Magva.
S akkor miből vetne újra, hogy Világok Világa 
láthassa milyen az Ő gyermeke?
Ha így lesz, megszűnik a nappal, s az éjszaka,
S évszakok csodája porba hullana.
S ha nem lenne más csak halott rögök,
akkor érted Ember hiába küszködött az Isten.
Ki szívtelen az mind csak burokban robot.
Lélek csak Istennel vagy. 
S a hite hagyott nem vethet Magot! 


Pusz!
Évi!