A Szerelem Természete

Vakon tapogatva, ki hozzád ér azt érzékeled,

S kihez érnél, soha nincs sehol.

Kit szeretnél magadnak, messze van,

S mikor keringőre hív,

Már el is suhan, nehogy utolérd.

De a szerelem türelmes.

Vár.

S mikor szájon csókolod a vágyaiddal

Eléd repül.

Füledbe súgja itt vagyok,

Karja nem délibáb, és nem malaszt,

És nem papírra vésett szánalmas

Vigasza a keresőnek.

Nem ígér, és nem hiteget,

És nem próbálja megjósolni a fellegeket,

És nem tartja magát szentnek,

Nem hazudja el az égieknek hogy

Ő az akit keresnek..........

És nem küld maga helyett Földi papot,

És nem kísért és nem próbálja tagadni

Akit kapott, még szavakkal sem hogy kicsoda.

Egyszerűen, puritánul csak elfogadja

Hogy miattad "éhezik."

S ha eheti mit az ég adott.

Akkor áldja meg azt a napot,

Amiért megszületett.

Évi