Szép Sólyom Madaram!

Szép Sólyom Madaram!
De jó hogy megleltél, de jó hogy újra 
karomba repültél,
Hívogató szóddal megnyílt szívre leltél
S onnan a szívemből Magyar Hont Nemzettél.
Amíg kóboroltam.
Sivatagban jártam.
Majd hogy negyven évig abban botorkáltam...
Kiszáradt szíveken,s pipacsokon háltam,
S könnyemmel itatva rímeket vadásztam.
De ott ékes szólót keveset találtam.
S amidőn meglelém Hazámnak Fiait,
Égető sivatag, abból megújhodik.
Lélek patak Sólyom madár szívből
megitatva.
Kisarjadt az Istentől őrzött kicsi Magva.
No hogy így megeredt, és Szárat is növeszt ,
tán fa is lesz abból, s gyökeret ereszt az Értelem 
csírája.....