Megszülettem.

Megszülettem, mert így akarta a meztelen szózat!
Megszülettem szónak, hogy elszavaljam,milyennek vágytatok.
Szürke hajam tompán fakó
Éj szemem kék, vad,s kápráztató mikor haragszik.
És selymesen puha mint a lágyan simogató naplemente bíbora
mikor elnyúlik fáradtan megpihenve A Magyar Ég taván. 
Békésebb vagyok minden Békénél,
és Szabadabb minden földi szerelemnél.
Lélek kezek csókoltak hímessé mint a márciusi első virágrügyeket
az Isten sóhajtása.
De ha rám nézel nem láthasz szépnek.
Egyszerű vagyok , mely a földi kevélynek nem engedné 
meglátni igazi arcomat.
Csak azt a csendesen búsat........
Azt a szívbe markolósat, mely értetek virágzik,
s fakul Örökbe míg csak Él!

Szeretettel!
Évi!