A szeretet fohásza

A szeretet fohásza mindig gyönyörű.
S ki szívével látja annak szívén ül.
Őszülő természet halántékára 
csókot lehelt a szó 
Szóból szőtt szerelme,
szívvel olvasható.
A csend, avarban térdepel,
s a harkály csőre ráfelel...... hová koppantható
a csendben hallható...
s csak suttogva beszéli el a koppanás
hogy a meleg szellőben sétálva mily csodás,
mikor jöhetne bár mi más......
csókja el nem mulasztható.....
mi kedves magadhoz szorítható...
Kéz a kézben simogató.
Távolról integet.....
Sose feledd, 
Neked küldöm az üzenetet
Ki is vagyok Neked..........

Szeretettel!
Évi!