Karom sóváran nyújtom.......

Karom sóváran nyújtom feléd....
Szavad szorít magához. 
Bőrömön érzem ahogy a haldokló csend ölében
vágy tüze éleszti a halkuló szerelmeket. 
Ne hagyd magára!!!!!
Kérlek ne menj el!
Inkább tövis koszorúval övezzen,
mint örök feledésbe öleljen a tékozló fegyelmet színlelő
hamisság.
És nem hagyom, hogy bántsanak!
Én a szívembe loptalak,
s hatalmas fáklyát rakok belőle .
Az utat így mutasd!
Az élet gyökere ma is a Vágy!
Abból építesz magodból Új Hazát,
S míg szorítani bírsz vele engem
addig mindig lesz ki öledben megteremti
a Világot Megváltó Tanításokat.
De ma engem csókoltál vele Életre.
Hálás vagyok.
Millió csókommal áldalak örökkön örökké
míg áldhatok,
S bárki, bárhogy bántana, tudd 
a Szerelem Élet!
Ő volt az aki megigézett,
s csak Ő képes arra hogy a Magasból
megmutassa Neked az Élhetőt!
Hát figyelj mindig arra akit kaptál,
akit magadhoz szorítottál s felperzselted vele
a századokat!
A szív tüze legyen mi Békére tanít, 
mert vele jön el ki az Életednek Értelmet ad. 

Puszka!
Évi!