Az én bánatom.....

Az én bánatom nem ugyan az a bánat.
mert édes szüléimé volt ami megbánthat.
mert mikor zokogtam , ott nem felejtettek
tejbe amit ittam friss mézet kevertek.
Saját szívük volt e tejbe mártogatva.
Attól volt az édes , és a szívem itta.
hogy amikor konok fejjel mentem volna falnak
saját testükből rakták azt
hogy reám szakadva ne fájhasson agyon a
felhasadt élet. 
vagy amikor kőnek néztek odébb rúgni
gyeppé hajlott hátuk engem eltakarni.
mert mikor madár gyűlt fészkükbe költeni
sűrű szerelemből fontak ágyat neki
s azt sem bánták akkor hogy azt mondta kakukk...
akkor felemeltek s ajkukon szőtt daluk s 
magyar mesékből itatott szóval gyöngy harmatuk. 
hogy a bú ne lehessen soha a kenyerem
de virágot nyíljak s gyümölcsöm az legyen 
mit a maguk bérén oszthattak meg velem. 
hogy az Új forrásnak tejbe mártsak zsemlét
s mézet adjak hozzá amikor temetnék.