HJ.-nek

Meghajlik testem mikor szavad érint.
Védtelen nádként simul a vízre.
Ring, mint képzeleted hullámain
ölelő halvány mosolyod.
Érzem a számon , ahogy rebbenve
száll fel róla a duzzogás. 
"Ne felejts az éjben.
Vigyél magaddal a Fénybe!
Szólj! Ha megérkeztünk.
Akkor behunyom a szemem
Ne hogy megvakítson a Szerelemed.
Vigyázz rám!"
Úgy lesz , súgja a vizet fodrozó szellő.
S Csókot lehel a Hűséges csókra!


Évi!