Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

S én mégis Nektek írok.

A halkuló szavaknak.

Ne felejtsetek el engem szeretni!!!!!!!.....

Akkor se, ha már nem maradna semmi 

Amiért még engem szerethetnétek,

Mert soha el ne felejtsétek,

hogy üzenetét hordozom az értelemnek .

S bár találnék egyetlen tájat,

Mely nekem telepít  majd gyümölcsfákat. 

És nekem ültet majd epret , szamócát,

És értem tereli megannyi jószágát,

És parlagon soha többé nem heverek.

És  forgót hajamba annyit tegyetek

hogy a tájam benne Égi vizeknek

mindörökké "játszhatóan" beszédes legyen!

Mint égen a fellegek,

mikor gazdáik utánuk ered

megkeresni őket.

Műveljétek Ti enyéim aranylóvá a Földet!!!!

mert benne Újul életetek!

Amit ma még nem láthat Ember,

mert még meg nem tervezett,

De ott vagyok már rég a szemében.

Ott vagyok már rég két dolgos kezében.

Ott vagyok már a vágyaiban,

és ott vagyok a sóhajaiban,

És ott vagyok már minden ébredésben,

mert nem lehet másként,

ha így rendelte Isten.

Hogy Hazát újítson mind ki szeret.

S amikor a szegénynek  munkája adatik,

s vele maga bére megérkezik

akkor Istennel kertészkedik,

nem nevében, de tetteiben.

s vele mulat majd akkor az Isten.

S neki tölt bort is.

s többé

Nem szomjazik.

Telepítsetek hát

Bornak vesszőt.

Búzának magot.

Békének Szeretetet!

Pusz!

Évi