Harmath Józsefnek

Bánat könnye!

Engem áztat?
Felhorzsolja életfámat.
Senki nem kérte szeressem
csak egy eltévedt versében
érint meg bűvöletével.
Mégsem kérdem kinek adta,
mielőtt ide felrakta.
De a szíveitek íja néha bizony megsebez.
Nekem nem jár az mi nektek,
mert oly messziről szerettek,
melyhez nem fér ölelés.
Így beérem azzal látok.
Tengernyi szerelmet áldok ott
hol nekem nem jutott.
De kedves ne hidd hogy bánom
Istent támaszt Égi álmom,
S ha őt a szívedbe zárom,
engem áld majd aki párja
híján vagy vele 
értem lesz maga 
Isten tenyere.