Schvalm Rózsa: Nap –támad versére

Az Ember maga....

Az Ember maga anyag és szellem.
Egységbe forrva az Égi vizekkel ,
Lélekké nemesedik.
Ki elveszi magától a maga étkét, 
legyen az szellemi , vagy anyagi,
az elveszi magától az egységet.
Isten lélek testét annak adja, 
ki a Maga Testén és szellemén 
Maga fakasztja annak minden ,
élhető örömét.
Ezért kell hogy táplálékotok legyen
mindkettő mi Földtől s mi szellemi értékből
fogantatott.
Ugyan mit kezdhetne azzal az Isten, 
ki táplálékot magához nem vesz hittel, 
de éhezteti alkotóját?
Így azt mondom szeressetek! 
Annyira hogy másoknak is magot vessetek a saját 
testi örömeitekből osztozva szeretteitekével!
S ha zsebetek megengedi adjatok ....
hogy szeretetben mindenkitől visszakapjatok,
mert csak ki bizonyítani meri, annak szíve láttatik meg.
Éljünk így Mi Magyarok egy Égi közösségben, hogy merjünk
utána ennek örülni.
Meg kell tanulni, s tanítani....
Vissza találni ahhoz az örömhöz ami megfogható.
Nem virtuális.
Több szellemiség szüli a több anyagi jót.
Vetni, ültetni ölelni s mindezt körbefonni 
a Hazában.
Nem kilopni, és nem eltékozolni.
De megtartani ,s növeszteni belőle 
Lombkoronát!
S ne higgyétek hogy az ég másutt kékebb.
A legkékebbet mindig a Haza egén fest
Maga a Kékitő!:)