Én csak úgy szeretlek.....

Én csak úgy szeretlek
mint legördülő könnycsepp szemedből,
mely Arcodon melegszik vízgolyóvá 
s ajkadra csordulva csókolja örökbe, hogy Tied. 

Én csak úgy szeretlek mint szerelmesét Testébe 
ölelő , s onnan kibugyborékoló Földi szeretet 
mely olvadó. 
Mint vakságod zálogát, hogy én legyek Szemed.
S midőn felismervén magadba ölelsz ,
végre áldásává lehessek égi reményeidnek.
...hogy én lehessek utad, s velem legyen hited.
Én legyek Földednek éltető kenyered. 
Én legyek a Napod, Holdad, s a Csillagod!
S akkor is én legyek, ha Te nem akarod,
csak... mert Szeretlek!
Én legyek az Imád , s szorító két Karod!
Én legyek a simogató őrangyalod, 
hogy velem ússz távolba Égi vizeken,
mikor egy pillanatra elméd megpihen,
s elidőzik vakságon túlra.. 
hogy ott és akkor végre kivirulva
oda adhassam örökbe,
mit csakis én adhatok. 
Ha akarsz..... majd egyszer....
Hogy Tiéd vagyok.

Pablo Narudo versére.