Az Ősz gyerek

Az Ősz gyerek lépeget.
Bokrok alá nézeget.
Szél fújja az avar alját,
az avarban szíved magját.
Bőröd alá kúszok lopva.
Kitelelni a vadonba.....
bé búvok a jó melegbe.
Szíved fölé.
Vagy szívedbe?
Beengedve, ott maradok .
Szív magodra csókot nyomok.
S amikor a tavasz szólít, 
Virág illat onnan bódít,
s amikor már rügy is fakad.
Bimbóidban megáldalak. 
Veled kelek ,vígan élek,
amíg szívet nem cserélek.
De ha szívem oda adom,
Szívet kérek, mert a fagyon
meghűlhet a gondolatom.:)

Pusz!
Évi!