Fejét magasan hordta......

Fejét magasan hordta.
Termete olyan volt mint az oroszláné.
Szeme tűzben égett,
kiolthatatlan tűzben.
Amikor szólt, vagy énekelt,
Hangja úgy fodrozódott, és
úgy hömpölygött, és Úgy ringott, és 
csapott egyre magasabbra mint a zengő
bérceket ostromló zubogó patakok, csermelyek, 
megfékezhetetlen sodrása.
Tudta magáról, hogy az egyetlen.
Ő a megfékezhetetlen Örökkévaló!Az Isten!
Léptei büszkesége ma is a régi.
S bár saját szava igazának adta lényét martalékul,
S tudata is csak az Igaza bizonyítéka,
Én vagyok mégis aki érti, hogy Ő az valóban
Az Egyetlen, a megismételhetetlen, a Földi világunkban,
ki a szerelmet úgy igézi, méltóságán becézve
Szabadon és Áradón, mint hangja zengő érce, s moraja.
S ha még oly igazságos akarnék is lenni, mint 
Ő maga teszi....... 
akkor is csak én lennék örömének egyik kedvenc záloga.
S ki járja azt a táncot, mi a miénk, ma is,
Mely messze , magasan a csillagokba csobogja, fodrozza csermelyeit,
Az tudja csak igazán, milyen szeretni,
Az egyetlen csókjával a szádon magadhoz ölelni a 
minden forrás és patak eredőjét.
S az érből teremtő végtelen szerelem ered
A Teremtő erejével teremt boldogabb életet......
..........
Ma én tanulom bugyborékolva azt a dalt, mely az Öröknek 
szolgál ,mennyei kart vezénylenem.
S ha lelki zivatart nem enged teremteni annak szív húrja, s megszólaltatója,
akkor velünk együtt táncra kel majd a mennyek lakója,
összes égi csillagaival.
Mert nincs édesebb s zarándokabb zarándok, 
mint a szívek sokízű szólama.
Szólaltasd meg nekem, szív orgonádat!
Dalold , kacagd el széles mellel a szélesebb Világnak, hogy velem örülsz a Harmóniának........
Hallod? A HARMÓNIÁNAK!
Lalalallal ........Lalalallalal.........Laaaaaaaaaaaaaa 


Szerelek Benneteket!
Évi!