Gondolat

Úgy érkeztem hozzád,
Fagyott tenyeremmel.
Könyörgő, szeretetért esdő reményemmel.
Térden, imát lopva éjszín kék tavadba
Golgota- virágból ösvényt rakosgatva.
Azon az ösvényen erős szívvel jártam
Gyengülő testemmel megváltásra vártam.
Ezernyi fájdalom nem tepert le engem,
Mert Isten szívébe locsoltam a könnyem. 
Szellemed kristályos jég vizéből ittam!
Attól lettem bátor mikor elindultam.
Elmém tűztáncába Te hoztál hűs Havat! 
Szavad jogarából bárány felhő fakadt!
Lélek tűztavának áldott a nemzője.
Aki abból iszik, lelke teremtője!
S aki megszabadít amikor megfagynál, 
Szíved akarata, hogy tűztánc maradjál!
Egyik az atyától, másik a szavából.
Mégis eggyé szőve ajka mosolyából.
Élet! Életet így nevelj, magad! 

Szeretettel!

Évi