Vörös szenny folyt a földeken,

Mint a halál bora,

S végigvert szegény népemen

Az ördög ostora.

—–

Hitel-sújtotta otthonok

Lettek végképp oda,

Hogy ki mit spórolt onnan el,

Nem tudjuk meg soha.

—

Hány tározó rejt még halált,

Hol lappang néma könny?

Hány vészt hoz még a kapzsiság,

A restség, s a közöny?

——

A pénzben úszó bankvezér

Humánusan üzen:

“Azonnal mindent kifizess,

Túlélő nincstelen!”

—–

Mindent ellep az iszapár,

Özönlik, lábra kap,

Száz indulatban ott fröcsög,

Hömpölyög az iszap.

—–

Szónoklatokban ott virít,

A nyakkendőt köti,

Üres szócséplés poharát

Már ez löttyenti ki.

—

Konfliktus-csecsemőt becéz,

Mutogat, uzsoráz,

Ettől lesz több az indulat,

És drágább majd a gáz.

——

Vörösiszapba fúlt remény,

A gyermeked köhög,

Anyád sírjáról vörösen

Bámul rád és - röhög.

—–

Iszap zabál a földeken,

S a gyomra még korog,

Ha ott hagyjuk vörösleni:

Nincs jövő, magyarok.