A Tűzfolyam partjára vetve

Üzletelget az ál-szabad világ;

Szép fényes temetői jázminok,

Orchideák

Szomorú reklám-mosolyt árasztanak;

Baljós a nyári alkony.

——-

A Phlegethón-parton

Baljós a nyári alkony.

——

Szólás-szabadnak érezzed Magad;

De ne szólj mást, csak azt,

Amit szabad.

—–

Címkét kap, aki véleményre kényes;

És a keserű voltaképpen – édes.

——

A Tűzfolyam partjáról nézve

Minden oly végtelenül egyszerű;

Az Örökkévaló, s a “korszerű”

Ellenségek,

Tanácstalan a Lélek.

Phlegethón-parton hidegek a fények.

——

Egyszer “Nagy Idők” lehetünk;

Vagy a mély semmibe veszünk.

——

Ha Magyarhon kicsi marad,

Globál-pénznek nyaka szakad.

——

Alkotó munkára vágyunk;

Világbank sokallja számunk.

——

Hogyha minket felhígítva

Adnak pusztulásnak;

Világ-dollár

Phlegethónban tanul úszni

Másnap.

——-

Multi-gólya szemmel nézve

A Föld csak globális;

De semmi sem él meg soká,

Ami nem lokális.

——

Világ-mohó globál-profit

Saját sírját ássa;

Kedvenc posztmodern lírája

Nem tanítja másra.

——

A pénz csak lehúz a mélybe;

Sokkal több szeretet kéne.

——-

Ha lejjebb csúszunk a parton;

Soha többé nem lesz pardon.

——

Phlegethón-parton

Baljós a nyári alkony.

——

A Tűzfolyam partjára vetve

Gyanútlan még az ál-szabad világ;

S ünnepelteti magát,

Mint vereség előtt

A részeg katonák.

S a szófia-demokrácia

Vénülő képén semmi grácia…

——

Phlegethón-parton

Baljós a nyári alkony.

——-

Állunk a parton,

Vinnyog a tőke szépe;

S az égő vízben

Atlantisz tükörképe.

——-

Buta propaganda

Visít a phlegethóni alkonyatba;

A felszín a Lét fonalát nyiszálja,

És szégyentelen ülepét riszálja.

—-

Ostoba lárma hőbörög a parton,

Csendes a baljós phlegethóni alkony.

——–

Elvihet innen jó szó, szerelem,

De globál-pénz-pöfeteg

Sohasem.