Verőfényes októberben

Szombat délután

Megpihen a fürge szellő

A vén körtefán.

—–

Bár a reggel csikorgóan

Őszi, reszketeg,

Zöldellnek az udvaron a

Nyári díszletek.

—–

Verőfényes októberben

Messze még a tél,

Örülhet az ember lelke,

Midőn hazatér.

—–

Szombati mosolymámorban

Szép a délelőtt;

Napsugarak hada áll őrt

A jelen fölött.

——

Verőfényes októberben

Könnyed a derű,

Még akkor is, ha odakint

Minden keserű.

——

Most a vén Idő is megáll,

Csendben megpihen;

Verőfényes októberben

Nyugalom terem.