Valamit vissza kéne kapni,

Valamit élni kéne hagyni…

Álmos, rossz zenék,

Betondzsungelek,

S a hétköznapok, mint a vert sereg,

Sebzetten rohannak a múlt felé.

Valami végleg szétszakadt,

Valami  régen elmaradt.

Valamit vissza kéne venni,

Valamit helyre kéne tenni.

Bűzös kocsmákban fröccs az áldozat,

Profanizálódott a kárhozat,

És szorgalmas bürokrata a sátán.

Hitel-nyílzápor,

Rabló pénz-baranta

A Szeretet földjeit lerohanta,

S a gyereket a tévé neveli.

Valamit újra kéne látni,

Valami jobbra kéne várni.

Líra helyett mekegő ravatal,

Költőket koronáz a hivatal,

És a mesét halandzsa üldözi.

Valami volt az Ég felett,

Valami végleg elveszett.

Profán folyam

Hátán rohan

Hajónk a semmibe.

Valamit el kéne mesélni,

Valamit újra kéne élni.

Valamit vissza kéne kapni,

Valamit vissza kéne adni.

Modern üresség léha füstfalát

Profán himnusz csörgése járja át,

És konzerv-reménységen él az ember.

Valamit újra kéne látni,

Valamit meg kéne találni.

Szeretni kéne,

Élni,

Hinni,

Tenni;

Emberré,

Önmagunkká

Kéne

Lenni.

Fel kéne újra nézni végre,

Az égre.

Újra élni,

A Jót választani;

Valamit fel kéne

Támasztani.