Tábortűznél évtizedek

Ünnepelnek minket,

S tábortűznél ünnepeljük

Évtizedeinket.

——-

Lobogó tűz lángjaiba

Elmerengve nézünk,

Hosszú, nehéz, boldog évek

Sora: osztályrészünk.

——-

Szeptemberi tábortűznek

Barátságos fénye;

Nem volt amaz ifjú párnak akkor

Csak: Reménye…

——–

Minden szónok ellenünk szólt,

Zörgött az ész bokra;

Milyen jó, hogy nem hallgattunk

A bölcs tanácsokra…

———

Kint a ványadt történelem

Fogát köszörülte,

De a csókok belső falát

Soha át nem törte.

——–

Tábortűznél évtizedek

Ünnepelnek minket,

Mi pedig a közben felnőtt

Két szép gyermekünket.

——–

Egykor kopár udvar helyén

Virít már a pázsit,

És a lusta Öröm gyakran

Az arcunkba ásít.

——-

A tábortűz idézi fel

A sok szép emléket;

Forró, intim reggeleket,

Szép hosszú estéket.

——-

Évtizedek ünnepelnek

Fénnyel a sötétben;

Neked vagyok, Te meg nekem

A végtelen Létben.