Újév a régi hazában,

Fogadkozások, hitek,

Bátran a szemébe nézünk

Előbb-utóbb,

De minek?

—–

Oly vén köddel, sejtelemmel

Jön az év,

Az idei;

Mint ezer őskori földvár

Hallgatag emlékei.

—-

Ködbe vesző vad földeken

Árnyéktömeg didereg,

Ki tudja most megmondani,

Milyen jövő közeleg?

—–

A ködben káosz szendereg,

Árnyékok, meg emberek;

Bátran a szemébe nézünk

Előbb-utóbb,

De minek?

—-

Lépteink alá új Idő simult;

Hajnali ködben imbolyog

A Múlt.

—–

Körben Kárpát-medence hegyfala;

Egy terület,

És számtalan Haza.

—-

Itt mindegyik nép egymásra morog,

Halott Hitler és Sztálin

Vigyorog.

——

Lomhán tolong az árnyékrengeteg;

Szemébe nézünk bátran,

De – kinek?

—-

Kárpát-medence,

Gyűlöletkohó?

S a Gonosz talán -

Örökkévaló?

—-

Amíg egymásban bízni nem tudunk,

Mások csuklóján bábok maradunk.

—–

Kárpátok falain

Alvad a vér;

Édenkert lesz, vagy

Marad csatatér?

—-

Bátran bevárjuk, hogyha közeleg,

Szemébe nézünk egyszer,

De minek?

—–

Hajnalonta a Nap felkel;

Valakinek kezdeni kell.

—-

Csak mi vagyunk itt magyarok,

A Múlt utánunk csavarog.

—-

Istennek a múltunk felel;

Valakinek kezdeni kell.

—-

Újév a régi hazában,

Fogadkozások, hitek,

Bátran a szemébe nézünk

Előbb-utóbb,

De minek?