Tóth Vilmos volt az Andrássy-kormány harmadik belügyminisztere. Mivel erélyes embernek bizonyult, bársonyszékét a következő kormányok idején is megtartotta.

Takarékos, jószerivel fösvény ember volt, folyton azt nézte, melyik kiadásból mit lehet lefaragni.

1871 kora őszén éppen a minisztériumának irányítása alá tartozó pesti Nemzeti Színház pénzügyeit vizsgálgatta. Határozottan sokallotta az ország első színházának kiadásait.

-         A művészek fizetése egy kissé sok – mondta az országgyűlésen. – Úgy vélem, nem kellene ennyit keresniük. Számos olyan van, akinek a fizetése meghaladja a miniszteri tanácsosét. Hárman egyenlő jövedelmet élveznek az államtitkárokkal, sőt egy olyan is van, aki csaknem annyi bért húz, mintha miniszter volna. Ezen változtatnunk kell, uraim, ez nagyon rossz tendencia. A miniszteri tanácsosok, államtitkárok és miniszterek rengeteget tanulnak, és utána évekig szerepelnek, taktikáznak, kampányokat vezetnek, várakoznak, és imádkoznak, amíg végre kezükbe kerül a kinevezés. Tűrhetetlen, hogy egy közönséges színész egyenlő jövedelmet élvezhessen velük.

A felszólalásból nagy sajtóvihar lett.

Kiderült, hogy az újságírók testülete, illetve a levelet író civilek zöme nem sokallja a művészek jövedelmét – a politikusokét azonban annál inkább. Személyesen Tóth Vilmos miniszter úrét is. Egy erdélyi levélíró egyenesen arról elmélkedett, hogy más dolog spórolni, és megint más az értéket elspórolni.

A Nemzeti Színház művészei nevében a legismertebb művészek egyike, Szigeti József  – színész és drámaíró, a kor egyik legjobb színdarabja, A vén bakancsos, és fia, a huszár című vígjáték szerzője – rövid cikkben felelt a miniszter úrnak.

-         A miniszter úr igazából nem tudja, miféle emberek dolgoznak a Nemzeti Színházban. Itt is van tanult, okleveles, több diplomával rendelkező, tapasztalt és képzett ember, még a kórusban is, ahol Tóth miniszter úr nem is gyanítja. Vannak drámaíróink, költőink, képzőművészeink, remek színészeink. Azt mondom a miniszter úrnak: a Nemzeti Színházban bőven vannak olyanok, akikből jó miniszter vagy államtitkár lehetne. Viszont biztos vagyok benne, hogy együttvéve az összes minisztériumban se akad egy olyan ember se, aki tisztességesen el tudná játszani a Vén bakancsosból a Fricit, pedig az nem is nehéz szerep.