NEGYVENEGYEDIK RÉSZ

Horváth Márk már márciusban megpróbálta megerősíteni az őrséget. Azt jelentette, hogy a várban még hatszáz gyalogos sem szolgál, a védelemhez ez nagyon kevés. Ezzel természetesen az illetékesek is tisztában lehettek, de ez még nem jelenti azt, hogy tüstént intézkedtek volna a vár megerősítéséről.

Leginkább ígéreteket kapott.

Bécsben még mindig abban bíztak, hogy sikerül békét kötni a törökkel. Ostoba ötlet volt. a töröknek nem volt ellenére a béke, de előbb szerette volna elfoglalni Szigetvárt. Ferdinánd elkeseredett erőfeszítéseket tett, amelyek csak arra voltak jók, hogy a hadi készülődést akadályozzák.

Március végén a boszniai pasa csapatai átkeltek a Száván, és Zrínyi váraira rontottak. Nyilvánvalóan az volt a céljuk hogy lekössék a veszedelmes horvát bánt, ne tudjon a segítségére sietni Szigetvárnak.

Az uralkodó ekkor még mindig békeajánlatokkal bombázta a Portát…

Érdekes, a német birodalmi gyűlés hamarabb észlelte a veszedelmet, mint a bécsi uralkodó. Úgy vélték, a török Szigetvár elleni tervei a német birodalmat is veszélyeztetik, ezért a birodalmi rendek támogatásukról biztosították a császárt, és pénzsegélyt is küldtek.

Talán itt kezdtek a dolgok megfordulni, talán másutt. Nádasdy nádor kieszközölte, hogy Ferdinánd háromezer aranyforintot küldjön a szigetvári katonák hátralékos zsoldjára. Ez nyilván segített valamit, de erősítést még önmagában nem jelenthetett. A király elrendelte a szigetiek zsoldjának felemelését is.

Április elején a kapitány szigetvári tiszti küldöttséget menesztett Bécsbe. Ekkor már Győr és Pápa őrsége is harcban állt a portyázó törökkel. Zrínyi és Nádasdy egyik levelet a másik után küldték Bécsbe, hogy Szigetvár megerősítésére bírják az uralkodót.

Nádasdy személyesen sietett Bécsbe. Úgy tűnik, sikerült végre meggyőznie Ferdinándot. A király  „Nádorispán uramat elbocsátá teljes hatalmával és meghagyta néki, hogy az ellenséggel, ki Zyget alatt vagyon megvína, alája adta mindennemő seregét.” 

Magyarán: az uralkodó felhatalmazta Nádasdy nádort a védekezésre. Ezzel azonban csak a jogi akadályok hárultak el. A nádor mozgósíthatta a magyarországi fegyveres erőket.

Legfőbb ideje volt. a török éppen Pápa várát fenyegette. A foglyok vallomása szerint ez egy három-négyezer főnyi kontingens lehetett. Győrből azonnal háromszáz huszárt vezényeltek Pápára.

A környező kisebb várak felvették a harcot a törökkel. Április huszonegyedikén fontosabb tiszteket ejtettek fogságba, az ő vallomásuk tisztázta az oszmán had erejét.

Közben Zrínyi Miklós személyesen vezetett ellentámadása visszakergette a déli szárnyon a boszniai pasa csapatait.

A Bécsben tartózkodó szigetvári tiszti küldöttség ígéretet csikart ki a királytól: „őfelsége mind népet, mint pénzt, mint egyéb szükségeset elég lőendőt akar küldeni”. Ígéretnek szép ígéret volt – semmi sem lett belőle.

Zrínyi, ahogy a saját frontján visszaverte a támadást, azonnal Bécsbe rohant, hogy az uralkodót Szigetvár jelentős megerősítésére bírja. A király rövid időn belül segítséget ígér, de a Ferdinándot már jól ismerő bánnak ez kevés volt. Az uralkodó erre Zrínyi jelenlétében parancsot küldött Varasdra, Wildsteinernek, az ottani főkapitánynak, hogy azonnal küldjön kétszáz gyalogost Szigetvárra.

Ez sem lett volna valami égbekiáltóan nagy erősítést, de ez legalább ért volna valamit.

Csakhogy…

A varasdi főkapitány elöljárói a stájer rendek voltak, és a tiszt azt felelte, minden katonájára szükség van Stájerország esetleges védelme érdekében, és egyetlen katonát sem küldhet sehova.

Az új budai pasa, a Szigetvár elfoglalását tervező Kádim Ali április elején indult el Isztambulból háromezer janicsárral. Belgrádban csatlakoztak hozzá a boszniai pasa, a belgrádi és a pozsegai bég hadai. A magyarországi hódoltsági csapatok Szigetvártól tizennégy kilométerre, Szentlőrinc mellett várták.

Folytatása következik.