2010. július 8., csütörtök

16. Keszthelyi Tibor: A detektívtörténet anatómiája

Ezt a könyvet nagyon élveztem. A Szerző imponáló felkészültséggel rendelkezik, műve alapos, tárgyszerű és olvasmányos. Fogyatékossága: elsősorban a krimi klasszikus korszakaira koncentrál, és a közelmúltról semmi sincs benne.

Amikor befejeztem, sajnáltam, hogy vége.

17. Barta János: Miért halt meg Zrínyi Péter?

A készülő regényemhez kellett. A jó értelemben vett ismeretterjesztés iskolapéldája. Nyílt szellemű, ötletgazdag, élvezetes.

18. Bene Sándor: Zrínyi és a vadkan

Ezt is a regényemhez olvastam. A vékonyka kötet magán viseli a jelenkori magyar történetírás összes erényét és hibáját. Egyfelől komoly szakmai műveltség, igen jeles tárgy-és forrásismeret - másfelől csúsztatások, az elmélettől és a főnök álláspontjától való túlzott függés. Az ellenvéleményeket néha sommásan, vagy éppen ad hominem “érvekkel” söpri félre, viszont közönséges mendemondákkal szemben is nagyvonalú, ha támogatni látszanak a teóriáját (például, amikor jóval Zrínyi halála után állítólag egy olasz állítólag mondott valamit).

19. Keresztury Dezső: “Csak hangköre más”

A híres monográfiából igen sokat tanultam. A dolog pikantériája: kizárólag a könyvárban tartott munkahelyi értekezleteken olvastam, a gyűlés kezdetén levettem a polcról, a végén könyvjelzővel megjelölve visszatettem. Annyi értekezlet volt, hogy tanév végére eljutottam a vaskos kötet utolsó oldalára…

20. Nelson DeMille: Túszok a katedrálisban

A maga műfajában egészen kiváló regény. Ajánlom az izgalmas túszdrámák kedvelőinek.

Ja és a plusz 1

Amit éppen most olvasok:

Spiró György: Fogság

Erről a regényről mindenképpen hosszabban fogok írni - pár hónapon belül.