Az elmúlt esztendőben olvasottak közül csak azokat idézném fel amelyek nyomot hagytak bennem. Jó vagy rossz értelemben.

Nem egyszerre - három részletben. Addig gondolkodom, kinek passzoljam tovább a feladatot.
A lista rangsort nem jelent, mindenféle rendszer nélkül idézem fel őket az emlékezetemből. A lista elején néhány olyan könyv áll majd, amit nemrég tettem le, és nyilván a végére maradnak a tavaly nyáron olvasottak.

Lássuk:

——–

1. Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Az általam a témában eddig olvasott legjobb könyv. Stílusában is kiváló, emellett remek tárgyismeretről és alaposságról is tanúbizonyságot tesz. Látványosan véget vet a nálunk elsősorban szovjet mintára elharapódzott színtelen-szagtalan hadtörténetírásnak.

———

2. James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák.

Kitűnő, olvasmányos, alapos. Jók a példái. Szeretem a vaskos könyveket, ha olvastatják magukat, és emellett lekötnek, szórakoztatnak. Ez ilyen könyv.

3. Laczkó Géza: Rákóczi I-II.

Számomra ez a két hatalmas kötet volt a múlt nyár  legnagyobb könyvélménye. Laczkó Géza a legszebb magyar nyelven alkotó írók egyike volt. Korábban is sokat olvastam már Tőle, ezért meglehetősen nagy várakozással vettem kezembe a könyvét - és nem csalódtam.

Ha lenne valamiféle felsőfokú magyar íróakadémia, ez kötelező olvasmány volna - ha komolyan gondolják.

Korábban valaki valamelyik blogon a mai magyar SF alkotókat leszólván a kortárs szépirodalom egyik ügyeletes üdvöskéjével példálózott, hogy az illető mit tud a nyelvről. Csak a számat húztam rá, még csak nem is legyintettem, az illetőt kiváló kapcsolatokkal rendelkező, remekül helyezkedő, jól marketingelt, de alapvetően jó középszerű írónak tartom, ami fajtából a magyar irodalomtörténetben éppen tizenkettőt neveznek egy tucatnak - de Laczkó Géza előtt alázattal meghajtom a fejem. Az ő magyar nyelve valóban fantasztikus.

——–

4. Fábri Anna: Az irodalom magánélete

Ez a kedvenc könyveim közé tartozik, körülbelül ötödszörre olvastam most el. Általában nagyon nehéz időszakban szoktam visszatérni hozzá. Most a vizsgáztatás időszakában vettem a kezembe.

Mindig találok benne újat, érdekeset - amit korábban nem jegyeztem meg.
Azt gondolom, az ilyen stílusú irodalomtörténeti műből kellene nagyon sok, pedig a fehér hollónál is ritkább. A lehengerlő tárgyi tudás mellett a Szerző korképet fest, kézen fogva vezeti olvasóját - szinte mi is ott ülünk a reformkor valamelyik jól sikerült társasági összejövetelén, és pompásan érezzük magunkat. Nekem az ilyen könyvek sokkal izgalmasabbak, mint a rossz kalandregények.

5. Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága

Újraolvastam ezt a könyvet, elsősorban az új fejlemények miatt. Úgy érzem, különösebben nem kopott meg. A párhuzamai továbbra is bizonyító erejűek. A könyv egyik legfontosabb állítása: a magyarok hitvilága minden szomszédunkétól különbözik. Ennek azonban nem az az egyetlen lehetséges magyarázata, hogy messziről jöttünk.

——

5. F. Haggard: Möbius gyűrűje I-II.

A legigényesebb scifi, amit az utóbbi évben olvastam. Sejtelmem sincs, ki lehet a Szerző, könyve alapján természettudományokban és műszaki ismeretekben felettébb jártas ember lehet, akinek kiváló fantáziája van.

——–

6. Kondor Vilmos: Budapest noir

Ez a krimi az utóbbi évek egyik legkomolyabb magyar könyvsikere volt - méltán.  A regény elolvasása után megkerestem a Szerzőt, és interjút készítettem vele, ami a bookmania.eu-n olvasható:

http://www.bookmania.eu/?p=hir&id=55