Bem tábornok tüzérei zömmel diákokból verbuválódtak, és híresen jól lőttek. Annyira, hogy később az orosz tisztek úgy vélték, nagyobb kaliberű lövegekkel rendelkeznek, pedig ők hatfontos ágyúkkal viszonozták a cári tizenkét- és huszonnégy fontosok tüzét.

Egy alkalommal valamelyik ágyú kamasz irányzója gondosan becélozta az erdélyi osztrák főparancsnokot, a távoli dombtetőre kíséretével gyanútlanul fellovagló Anton Puchner tábornokot. A húszéves tűzmester már éppen el akarta sütni az ágyút, amikor…

Bem lóháton állt a löveg mellett, egy különösen szelíd vén lovon, hiszen mindenki tudta róla, hogy csapnivalóan rossz lovas, és állandóan lepotyog a nyeregből.

Most azonban szinte akrobatikus mozdulatra szánta el magát. Meglendítette a lovaglócsizmás lábát, és félrerúgta az ágyú csövét. Éppen a lövés pillanatában.

A lövedék el is fütyült a semmibe, jó messzire az osztrák törzskartól.

A tüzérek értetlenül néztek a tábornokra. Egyikük értette franciául, Bem annak mondta:

- Ne bántsátok Puchner tábornokot! Ha meghal, honnan kerítünk az erdélyi osztrák sereg élére még egy ilyen marhát?