IV. (Szép) Fülöp francia király megnyerő külseje ellenére céltudatos és kegyetlen ember volt. Elfogatta a pápát, elpusztította a templomos lovagrendet, halála után a fiai sorra trónra kerültek, de mind meghalt utód nélkül, ami hamarosan elvezetett az angolokkal vívott százéves háborúhoz, amelynek első felében nem termett babér a francia fegyverek számára…

Szép Fülöp ellentmondásos uralkodó volt.

Egyszer vén koldus nyújtotta felé a karját.

- Könyörülj rajtam, felség!

A király éppen jókedvében volt, zsebébe nyúlt, és elővett néhány ezüstpénz. A kísérői megrökönyödtek. Adakozni fog a fukarnak ismert uralkodó? Ki ez a koldus?

A koldus is érezte, hogy nyert ügye van, mohó kifejezés jelent meg az arcán. Talán még sohasem volt ilyen szerencséje, nem is tudott vele mit kezdeni. Azonnal elrontotta:

- Adakozz, felség, hiszen testvérek vagyunk!

A király keze megállt a levegőben.

- Testvérek?

A koldus talán sohasem értette meg, milyen bolondságot művelt. A királyok rettegnek a trónkövetelőktől, koronával a fejen nehéz szeretni a testvért.

- Igen, felség, testvérek! Testvérek Krisztusban!

- Vagy úgy – felelte a király, és gúnyos arccal mérte végig az önérzetes koldust.

Visszatette a zsebébe az ezüstöket, és a legkisebb értékű rézérméből vett elő egyet.

- Nesze! – vetette oda. – Ha minden testvéredtől kapsz egy ilyet, gazdagabb leszel nálam!