Sötét égben Hold vacog,

Fényes éjben hó ragyog,

Hallgatagon tivornyáznak

A fagyok.

———

Jeges, sűrű február,

Fagy kopog a kapunál,

Mikor jön el az olvadás

És a sár?

——–

Végre itthon a Gyerek,

Körülvesz a jó meleg,

Kicsi kályhánk duruzsolva

Enyeleg.

——-

Sötét égben Hold vacog,

Fényes éjben hó ragyog,

Házunk körül fáradt jövő

Csavarog.

———

Befelé nőnek a fák,

Elbutul a hiúság,

Rossz zenével vegetál

Az Ifjúság.

———

Téli szél havat kavar,

A napi Lét túl fanyar,

Most szakad idegen földre

Sok magyar.

——–

Sötét égben Hold vacog,

Fényes éjben hó ragyog,

Fénykönnyeket hullatnak

A csillagok.

——-

Vén alagút hunyorog,

Egyszer majd oda jutok,

Hogyha végleg elfogynak

A holnapok.

——-

Sötét égben Hold vacog,

Fényes éjben hó ragyog,

A tükörből fél évszázad

Mosolyog.

——

Durva, jeges február,

Valahol készül a nyár,

Útra kelt már hazafelé

Sok madár.

——-

Sötét égben Hold vacog,

Fényes éjben hó ragyog,

A munkától meghátrálni

Nem fogok.

——–

A vén, örök február,

Jéggel, hóval, faggyal vár,

Kíméletlen, rideg arcú

Vén tatár.

——

Az Idő, a vén kokott,

Nagyon helyben nem hagyott,

Mivel az Isten férfinak

Alkotott.

——-

Sötét égben Hold vacog,

Fényes éjben hó ragyog,

Amíg élek, maradok

Aki vagyok.