Tavasz van, és újul már

A falevél,

Nem mindenki próféta,

Aki beszél.

—–

Csendben felöltözködnek

Megint a fák,

Nyújtózkodva ásítozik

A világ.

—-

Végre tavasz. Az alkonyat

Kellemes.

A politika nagyszájú

Ószeres.

—–

Süt már a Nap, az enyhe szél

Port kavar;

Csak az emberi fejekben

Van zavar.

—-

Tavaszodván, csilingel

A sok virág;

S tömjénezi önmagát

A butaság.

—-

Bamba felhők szállnak

A világ felett;

Hátterük: az egészséges

Kikelet.

—-

Vén celebként vigyorog

A Bakarasz;

Nem profitért érkezett meg

A tavasz.

—–

Tél-álarcát a Természet

Leteszi;

A virágot nem párt-design

Színezi.

—-

Nyakkendő a pénznek bőszen

Udvarol;

A tavasz nem oszt díjat, és

Nem zsarol.

—-

Tavasz van, és újul már

A falevél,

Az ember csak reménykedik,

Amíg él.