Szürkül már a november,

Gyengül a Nap fénye,

Nagy, szomorkás ködpamacsok

Feszülnek az égre.

——

Ránk kacsingat már a Tél,

Félelmeit küldi,

Nagy, jégpajzsos, hógalléros

Seregeit gyűjti.

——-

Szkepticizmus szálldogál

Esőfelhők hátán,

Szabadságról prédikál

A tévéből a sátán.

——

Bóvli bájjal kecsegtet

A kamu keblek halma;

Tákolódik a halott pénz

Világbirodalma.

——

Szürkül már a november,

Fogy a Nap világa,

Csupasz lett a vén körtefa,

Szomorú az ága.

——-

Adósodik a világ,

Mindennap szegényebb,

Uzsora-köd fojtogatja

A vén jegenyéket.

—–

Öltözködik már a Tél,

Idő az uszálya;

Minden emberi gonosz

A karikatúrája.

——

Kemény fagy a fegyvere,

Ezüst foglalattal,

De kinevet minden bankot

Kamatos kamattal.

—–

Szürkül már a november,

Fagyos hajnalt szőve;

A Múlt propaganda-része

Megy a temetőbe.

——

Fontoskodó pillanat

Hazudik merészet;

Rég elkorhadt jelszavakon

Kotlik az enyészet.

—–

Sunyi kamat csupán pajzsnak

Használja a holtat,

Elhitetné: nem kezünkben,

Csak a szánkban olvad.

——

Mosoly-álarc mögött bajsza

Hitler-módra vágott;

Globalizált balfácánnak

Nézné a világot.

——-

Szürkül már a november,

Fejek deresednek;

Az önjelölt világvégék

Szépen cseperednek.

——-

Szürke novemberi nap

Halvány szele játszik;

Odafent már semmi sem az,

Mint aminek látszik.

——-

Azt hiszi a Mulandóság,

Hogy minden övé lett,

Kályha mellett megcsóválja

Szép fejét az Élet.