Szürkén duzzog az ég, lustán heverésznek a felhők;

Tétova, csendes eső bús képpel csepereg.

——-

Fáradt esztendő támaszkodik újra a botra;

Vénül a Lét, az Idő, még korosabb a világ.

——-

Ádvent szürke egét elhagyta a fényteli vén Nap;

Kurta a nappala, hát fel sem kel sohasem.

—–

Kívülről halovány és szürke a hallgatag ádvent;

Meg sem kondul az ég, néma a vén horizont.

——-

Várjuk a békés, meghitt Eljövetelt, a karácsonyt;

Készül a lelkünk, mert szép ünnep közeleg.

—–

Szürke a távoli hétköznap, és színes az otthon,

Kint a vihar meg a köd, itthon a szép szerelem.

——-

Szürke világ van kint, entrópia hajt a pokolba;

Ordas démonai: vak piac és hatalom.

—–

Meghitt otthon nélkül gyorsan a semmibe tűnne;

Vízözön ellen nincs gyógyszer, csak: Szeretet.

—–

Mert nem anyag, ami életben tart kerge világot;

Élteti csók, szerelem, isteni életöröm.

—–

Most amikor már év végén elfogyna reményünk,

Ádvent csendje talán új, üde életet ad.

——

Ádvent szürke ködében a Lélek várja a jussát;

Tárjuk az ajtót már, jöjj, örök isteni fény!