Amint újra a közelembe érsz,

Arcom virul, a kedvem könnyűvé lesz,

S munkámba újra visszatér a Lélek;

Veled – élek.

—–

A betegséget, mint elnyűtt kabátot

Veszed le rólam,

Éltetsz, mint az Isten,

Célt akasztasz a jövendő nyakába.

—–

Ha ködös napok hitemet orozzák,

Jó csendes este hazatérni

Hozzád.

—–

Amíg a Jelen jóra válni kába,

Együtt nézünk a jövő-éjszakába.

—–

Amíg a Lét anyagtalanra válik,

Vagyunk egymásnak végig,

Mindhalálig.