Kilencvennyolcadik rész

Az igazi, valóban kibékíthetetlen ellentét az erkölcsi világrend elfogadása és elutasítása közt feszül. Itt nem lehetséges kompromisszum.

Most természetesen ennek elsősorban nem a gazdasági vagy politikai vetülete érdekel, de a különböző dimenziók olyan mértékben fonódtak össze, hogy nehéz lesz ezeket megkerülni.

A legérdekesebb és a számunkra egyik legfontosabb antinómia globális és lokális szembenállása.

A témában mozgó szakirodalom esküszik rá, hogy a fejlődés csak a globális és lokális tényezők természetes összhangja mentén születhet meg, és hogy a két szempontnak voltaképpen egymást kell erősítenie, kontrollálnia. Ennek természetesen így is kellene lennie. Elméletben így is van, hiszen a papír mindent elbír, a gyakorlatban azonban a kétféle szemlélet egyre távolodik egymástól.

Elméletben a globális szemlélet alapja a világ teljességére való rálátás a jövő emberi távlatainak következetes érvényre juttatásával, a lokálisé pedig a pillanatnyi helyi valóság objektív elemzése. Az erkölcsi világrend mindkettővel összeegyeztethető (volna).

A gyakorlatban már nem teljesen így van. A gyakorlatban az erkölcsi világrend elvét általában kizárólag a lokális szemlélet képviseli, a globális a szükségszerűséget hangoztatja.

Ennek az az oka, hogy a gyakorlatban a globális szempont általában valamiféle mesterkélt gólyaperspektívát jelent, a legtöbb esetben propagandisztikus szólamokkal. Az általa egész emberiség alapvető érdekével azonosított törekvések közül túlságosan sokról derült ki, hogy pusztán többé-kevésbé körülhatárolható csoportok üzleti érdekeit szolgálják. Ami még tovább rombolja a globális szempont gyakorlati értékét, a statisztikai szemlélet. A puszta matematikának az emberi tényezőre való alkalmazása az erkölcsi világrend értékszempontjaival minden tekintetben ellentétes. A statisztikai szemlélet örvendezhet azon, hogy „csak néhány ember” halt éhen, lett öngyilkos, vagy esett a bűnözés áldozatául; ha valami általa kreált számoszloppal összevetve „javulást” tud kimutatni, tökéletesen megnyugszik, még hozsannázik is, hogy itten vala a szabadság, az igazságosság, a jólét és a harmónia.

A statisztikai szemlélet önmaga számoszlopainak „javítása” érdekében gyakran tekinti célravezetőnek a kozmetikázást, a látszat-intézkedéseket.

Fotoshopppal „eltüntethető” a kedvezőtlen adat, a rossz tendencia vagy a hajléktalan. Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív. Mint régen, amikor úgy ment végbe a haderőcsökkentés, hogy a légierőkhöz tartozó kiszolgáló alegységek katonáinak kimenő sapkáiról eltávolították a haderőnemre utaló sasos jelvényt. Kevesebb a sasos sapka, kisebb a légierő…

Az erkölcsi világrend azonban mindezt elutasítja. Nem a számok érdeklik, hanem a valóság. Egyetlen ember szerencsétlensége az egész világ ügye, minden öngyilkos a világ gyásza, minden éhhalál az egész emberiség ügye, minden emberi hajléktalanság közös szégyenünk.

Az erkölcsi világrend elveit a legkérlelhetetlenebbül és a legkövetkezetesebben minden korban a líra (a valódi líra) képviseli.

Folytatása következik.