Kilencvenharmadik rész

A Kádár-korszakból, a korszak közéleti toposzaiból egész sereg maradt meg ideológiai köpönyeget váltva, de változatlan mechanizmussal. Eltűnt az „élen járó tan”-ra való örökös hivatkozás, a marxista blabla, de a vele kapcsolatban álló sablonok ma is élnek.

Nézzünk néhány ilyet:

Annak idején a korszak ideológiai közvéleménye igen fontos fogalmakat sajátított ki. Például:

v     Szabadság

v     Haladás

v     Igazságosság

v     Elnyomás

v     Hősiesség

v     Forradalmiság.

v     Hazafiság

Ezeket a fogalmakat a szocializmus idején nyilvánosan igen különös módon lehetett csak definiálni. Ha leegyszerűsítem:

v     Szabadság

v     Haladás

v     Igazságosság

v     Elnyomás

v     Hősiesség

v     Forradalmiság.

v     Hazafiság

Kizárólag az, amit a hivatalos közvélemény annak nyilvánít. Az ettől eltérő vélemények apokrifnek, vagy éppenséggel szélsőségesnek voltak nyilvánítva.

Nézzük egyenként:

Szabadság

Felismert szükségszerűség; leginkább annak felismerése, hogy a szocialista rendszer az emberiség egyetlen perspektívája, ilyen értelemben szabadság az, amit a közösség – értsd: a szocialista hatalom – az egyén számára megenged. A szabadságra nevelés pedig olyan új „öntudatú” polgárok tömeges tenyésztését célozta, akik ezt a típusú szabadságot őszintén az emberi lehetőségek teljességének érzik.

Haladás

Minden, ami a szocialista, illetve a kommunista világrend megvalósulását előmozdítja. Az emberiség egyetlen távlata a világkommunizmus. Erős szépséghibája volt ennek az elképzelésnek, hogy az osztály nélküli társadalom utópiáját nagyon is közönséges erőszakkal kívánták a valóságba átültetni, tehát az igazságos célhoz igazságtalan eszköz vezetett volna.

Igazságosság

Elméletben ez teljesen szögletes és mechanikus, de a retorikán soha túl nem lépő egyenlőséget jelentett, a gyakorlatban meg a viccnek volt igaza – voltak egyenlők és egyenlőbbek.

Elnyomás

Ez részben a rothadó kapitalizmus világában létezett, részben meg a múltban. A történelemben a mindenkori hatalomnak a „már akkor” a kommunizmusra vágyó „széles tömegek” (elmaradhatatlan jelzős szerkezet) és a kommunista eszme lánglelkű előfutáraival szembeni létmódját jelentette. A rothadó kapitalizmussal kapcsolatban azonban a szocialista ideológia sok igazságot is tartalmazott – most érezzük és éljük.

Hősiesség

Ez közelítette meg a legjobban az „elvárt orosz típusú fanatizmus” dimenzióját. A fogalomnak felettébb veszedelmes gyakorlati definíciója volt: habozás nélküli önfeláldozás a szocialista ideológia érdekében. Az embertelen, militarista eszmény irodalmi megfogalmazása Solohov Emberi sors című regénye volt.

Forradalmiság

Ez fából vaskarika volt, hiszen a fogalmat alapvető eredeti jelentéskörnyezetéből is kiforgatta. A forradalmiság elvárása voltaképpen így volt megfogalmazható: a szocialista ideológia feltétel nélküli szolgálata a mindennapik során. Nem hiába volt az összes jelszó egyik legnevetségesebbike „a hétköznapok forradalmisága”.

Hazafiság

Az egyik legproblematikusabb fogalom. Sikerült úgy definiálni, hogy annak értelmében még Zrínyi vagy Petőfi sem lehetett hazafi. Hazafi, aki élete árán is hű országa „társadalmi berendezkedéséhez”. Ettől csak egy ugrás volt a még abszurdabb marhaság: az „internacionalista hazafiság”.

Ez volt egykor.

És most?

Amikor egyes embertársaink már arra vadásznak, ki mit mondott, vagy mit osztott meg a Facebook-on, hogy a nyakába akaszthassanak valami teljesen dogmatikus alapon megfogalmazott „vádat”?

Ma nem abszurd definíciókat próbálnak ránk kényszeríteni?

Nem folyik éppen a szólásszabadság felszámolása?

A mai hivatalos közvélemény szerint mit jelentenek ezek a fogalmak?

v     Szabadság

v     Haladás

v     Igazságosság

v     Elnyomás

v     Hősiesség

v     Forradalmiság.

v     Hazafiság

Ezeket a fogalmakat sohasem képes valódi értelmükben definiálni sem a hatalom, se a média.

Egyedül a líra.

Folytatása következik.