Hetvenkettedik rész

Az előző rész végén előrebocsátottam, miféle értelemben fogom használni a következőkben az alábbi két jelzős szerkezetet:

• Ø      Magas költészet
• Ø      Minőségi költészet

Nem árt a definíciót megismételnem, hiszen az alábbiakban a két jelzős szerkezetet kizárólag az itt meghatározott értelemben fogom használni.

Tehát:

Magas költészet: Nem minőségi fogalom, hanem a hatalmi hierarchiában elfoglalt státusz, az „elit” által elfogadott, preferált és adott társadalomban létező legmagasabb minőségűnek kijelentett líra.

Minőségi költészet: Nem státusz, hanem minőségi fogalom; adott társadalomban létező legmagasabb lírai minőség, a hierarchiában elfoglalt státuszától függetlenül.

A fentiekből következik, hogy magas költészet és minőségi költészet nem tartozik egy dimenzióba. Voltaképpen objektíve csak annyi közös vonásuk van, hogy mindkettő valamilyen módon kapcsolódik a lírához. Hogy mennyi átfedés van közöttük, vagy hogy van-e átfedés egyáltalán, az mindig az adott helyzettől, személytől, műtől függ.

A mindenkori magas költészetnek elemi érdeke, a társadalomban azt a látszatot kelteni, hogy magas, illetve minőségi költészet egybeesik, az őt támogató propagandának minden korban ez teszi ki az első, legfontosabb szólamát.

Természetesen magas és minőségi költészet egybeesése nem lehetetlen, de nem is lehet túlságosan gyakori jelenség; mivel a két jelenség létmódja szempontjából ez nem releváns.

A magas költészet, mint státusz, hatalmi-politikai-gazdasági természetű jelenség, a hierarchiában elfoglalt helye élteti, kizárólag a szamárlétrán betöltött pozíciója erősítésével juthat előbbre. Számára ezen „előbbre jutás” is alapvetően hatalmi-gazdasági-politikai természetű eredmény. Ebben nem releváns a következők egyike sem:

• Ø      Lírai minőség
• Ø      Közönségsiker
• Ø      Erkölcsi kiállás

Sőt, ezek időnként kifejezetten hátrányba sodorhatják a magasabb státuszért folytatott küzdelmében.

A lírai minőség fogalma a magas költészet szemszögéből kizárólag így értelmezhető:

• Ø      A lírai minőség hordozója a költői nyelvhasználat minden olyan terméke, amely alkotója számára a lehető legnagyobb anyagi, hatalmi és politikai jellegű hasznot hozza, státusza emelkedését, vagy megőrzését szolgálja. Ez a gyakorlatban leginkább anyagi-vagyoni előnyökben, a hierarchiában betöltött helyzet erősödésében, kiváltságokban, díjak megkaparintásában realizálódik.

Az ilyen természetű lírai minőséghez természetesen ennek megfelelő „poétika” tartozik:

• Ø      A magas költészet poétikája magában foglalja azon poétikai eszközök összességét, amelyek alkalmazásával anyagi, hatalmi és politikai hasznot hozó „lírai alkotások” hozhatók létre.

Miféle esztétika szolgálhatja ezt?

• Ø      A magas költészet esztétikáját elvek, gyakorlat és ideológia olyan rendszere képezi, amelyek a hatalmi, gazdasági és politikai elit valóságos céljait leginkább segítő lírai alkotások létrejöttét mozdítja elő.

Hogy ez sivár? Bizonyára. Ha egy kicsit igazságosabbak vagyunk, már nem is viszolygunk tőle, hiszen a magas költészet semmiféle vonatkozásban nem tekinthető költészetnek. Az esztétikai értelemben felfogott lírai minőség a fenti követelményeknek nem tesz eleget, ezért fennáll annak a veszélye, hogy a magas költészet céljai számára kifejezetten hátrányos lehet.

A közönségsiker eleve veszedelmes, mert a magas költészet szempontjából súlyos ellentmondásokat rejt, vagy ezek lehetőségét hordozza magában. A közönség tetszése, szeretete gyanús. Aki elnyeri, talán olyan műveket ír, amelyek a hatalmi, gazdasági és politikai elvárásokkal ellentétesek.

Az utóbbi évtizedek gazdasági és politikai történései megmutatták, hogy a világot ténylegesen uraló pénzügyi és gazdasági rendszerek szempontjából a tömegek jóléte, szabadsága, boldogulása elhanyagolható tényező; hatalmi, gazdasági és politikai céljaik érdekében elhanyagolható, legfeljebb propagandisztikus, retorikai jelentése van. Ha a költő erre összpontosít, fennáll a veszélye, hogy elhanyagolja „az elit” érdekeit, vagy éppen azok ellen cselekszik.

Az erkölcsi kiállás még veszedelmesebb, hiszen a mindenkori hatalmi elit rugalmas erkölcsöket kíván. A magas költészet ezek szolgálatát nem érzi küldetése elárulását, mivel nincs erkölcsi alátámasztása. Hatalmi, gazdasági és politikai alátámasztása van, ezek teszik az erkölcsét. A magas költészetnek – becsülete a hűség.

A hatalmi, gazdasági és politikai célok elvárta viselkedésen kívül erkölcsi érzéke sincs. Erkölcsi értelemben fogyatékos. Kár csodálkoznunk a megnyilvánulásain. Maga sem érti, mit pellengérezünk ki rajta.

A minőségi költészet – valami egésze más.

 Folytatása következik.