SZÁZHARMINCKILENCEDIK RÉSZ

Napjaink költészetének egyik legfontosabb küldetése a személyes felelősség értékének helyreállítása. Ez ma az emberi fejlődés egyik legfontosabb kulcskérdése. Személyes felelősség magánéletben, kultúrában, gazdaságban, az élet minden területén.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felelősséget kellene vállalnunk bármiért, amit mások tesznek a nevünkben.

Meg kell teremtenünk a személyes felelősség új világát, ami egyúttal élhetőbbé és demokratikusabbá is tenné az emberiség életét.

A jelenlegi kulissza-demokrácia világa jelentős részben éppen a személyes felelősség korlátozására épül. Az egyszerű választó a rendszerben a jancsibohóc szerepét tölti be, akarata, elképzelése a szisztéma egyetlen szintjén sem releváns. Programokra kell szavaznia, amelyeket nem tartanak be. Olyan emberekkel „képviselteti” magát, akiket nem érdekel. Az életét érintő döntéseket olyan közegben hozzák, amelynek a működésére a legkisebb befolyása sincs. Olyan érdekek, szövetkezések, intrikák és lobbik alapján, amelyek elvileg – azaz hivatalosan – nem is léteznek.

A hivatalos, kanonizált kultúra lényegében ugyanilyen elvek alapján működik. A különféle kanonizált „irányzatok” talán csak abban egyeznek, hogy mindegyik tagadja a tradíciót és a személyes felelősséget. Gyakorlatilag az alkotói felelősséget is.

Hogyan függ össze egymással tradíció és személyes felelősség?

Folytatása következik.