Ide kívánkozik József Attila egyik gondolata. Azért éppen Őt idézem, mert napjainkban József Attila neve címke lett, és a legtöbb esetben olyan „termékekre” ragasztják, amelyek az ő felfogásával semmiféle téren nem egyeznek. A legtöbb esetben köszönő viszonyban sincsenek.

József Attila:

„A költő alkot és ez nem jelent kevesebbet, minthogy alakitja a világot, az emberi világot, az emberséget azoknak a segitségével, akik a társadalmi munkamegosztás révén mással lévén elfoglalva, ugy osztoznak a költő tevékenységében, hogy müvét szeretettel veszik magukhoz. Mert a mü nem annyira a müvész, mint inkább azok által él, akik szeretik a müvészetet s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” 

József Attila gondolatai világosak, ma is érvényesek. Az idézet nagyon pontosan világítja meg, miben is áll költő és közönség kapcsolata. A művet a költő alkotja, és a közönség élteti. A költő viseli a kezdeményezés és az alkotás felelősségét.Felelőssége egyoldalú és teljes. A közönség ugyanis nem felelős egyetlen költő egyetlen verséért sem, a költő művészetének nívójáért sem. Azért főleg nem, hogy a tetszését mely költő mely művei nyerik el, és melyek nem.

A költő mindent a közönségtől nyer, de a publikumra nem háríthat sem anyagi, sem erkölcsi felelősséget. Költőként éppen akkora a jelentősége, amilyen mértékben teljesíti a közönséggel szembeni kötelességét.

Modern társadalmunkban a költői szerep az egyetlen, amelynek viselője soha semmilyen körülmények között sem mondhat le a személyes felelősségéről, nem ruházhatja azt sem a társadalomra, sem annak bármelyik intézményére.

József Attila hasonlóan erőteljesen nyilatkozott egészen konkrét poétikai, verstani és költészet-filozófiai kérdésekről is, amint azt rövidesen látni fogjuk. Fenti gondolata világos és egyértelmű.

„a mü nem annyira a müvész, mint inkább azok által él, akik szeretik a müvészetet s azért szeretik, mert keresik az emberséget.”

A költő erkölcsi felelősségét soha szem elől nem tévesztve alkot, a közönség pedig szabad akaratából élteti a költő műveit.

A költő művészetének erkölcsi alapja az emberiség morális egysége. Az emberséget kereső ember ezt a vezérfonalat követve találhat rá.

A költőnek a nyelvvel szembeni felelőssége is erkölcsi természetű felelősség.

Folytatása következik.