Száztizennegyedik rész

Számos általunk ismert civilizáció állított annak idején korlátokat a pénz abszurd eluralkodásának útjába. Szinte nincs is olyan vallás, amely ne próbált volna védekezni ez ellen.

Vajon miért?

Nincs olyan vallási vagy filozófiai irányzat, amely ne figyelmeztetne nagy nyomatékkal; embertelen és erkölcstelen világ következik, ha az ember engedi, hogy a nyakára nőjön a pénz.

Vajon miért?

A régi időkben igen sok helyen volt érvényben a kamatszedés tilalma. Vajon véletlenül?

A magát mindenki másnál okosabbnak képzelő modern ember félrerúgta az akadályokat, és engedte abszurd módon elhatalmasodni a pénzt. Az eredményt láthatjuk, de semmiképpen sem bízhatunk abban, hogy ez az utolsó stádium.

A pénz ma már a fikció fikciója. Eredetileg megállapodáson alapuló, voltaképpen használati értéket nem képviselő tárgy volt. Ilyen minőségben jutott el az arany és ezüst érméktől a papírpénzig. Ma már ezen is túl van, hiszen talán nem is létezhet annyi papírpénz, amennyi névlegesen szerepel a nagy banki tranzakciókban. Átláthatatlan, kezelhetetlen, és éppen kiszorítja saját életéből és világából az emberiséget.

A pénz napjainkra minden mesebeli helyzetnél rémségesebb és abszurdabb egyenlőtlenségeket teremtett világszerte, és ezeket percről percre még tovább fokozza. Miután az anyagi világban egyeduralkodóvá vált, most éppen az emberi kapcsolatokat igyekszik erodálni, piacosítani.

Számos ideológus teli torokból ordítva igyekszik bennünket meggyőzni arról, hogy a pénz egyenlő a racionalitással. Esélyük sincs rá, hogy higgyünk nekik, hiszen naponta látjuk, mennyire ésszerűtlen és ostoba dolog a pénz.

Lépten-nyomon kiabál a szükség. Számos feladat szinte rimánkodik, hogy végezze el valaki. A válság mesterséges, de megoldhatatlan. Feladat is van, ember is, aki a munkát elvégezhetné, és parancsoló szükség tenné halaszthatatlanná. De nincs pénz rá, ezért sohasem oldódik meg, hiába múlnak rajta esetleg emberéletek.

A mai világra ez nagyon is jellemző. A nagy profit voltaképpen semmi egyebet sem jelent, mint virtuális számsorok végére újabb nullákat biggyeszteni, de ez a „cél” a jelek szerint annyira „megéri”, hogy érdemes miatta embereket és régiókat nyomorba dönteni.

A pénz természetesen nem perspektíva, uralma semmiféle értelmes emberi jövőt nem hordozhat. A jelenlegi globalizációs folyamat ezt egyre jobban mutatja. Az önfelszámoló elemek eluralkodása előbb vagy utóbb mindenképpen összeomláshoz vezet.

A líra a valódi emberi értékek mentén létezik, és minden korban ellenzéke a céltalan anyagiasságnak.

A líra sohasem hódolhat be a pénz hatalmának, mert abban a pillanatban megszűnik líra lenni.

Természetesen lehet a pénz számára közömbös halandzsa szövegeket gyártani líra címén. Még a pénz nótáját is lehet fújni. Lehet mindezekért újabb és újabb díjakat felvenni, nemzetközi ál-kulturális kapcsolatokban lubickolni, semmit dalolni a semmi tiszteletére.

De nem szabad elhinni, hogy az ilyesmi valódi líra.

Folytatása következik.