Száztizenharmadik rész 

A jelenlegi társadalomtudományok azt igyekeznek sugallni nekünk, hogy a pénz az emberi fejlődés szükségszerű velejárója, és teljesen magától értetődően került a jelenlegi helyzetébe. A pénz státuszának a történelem során megmutatkozó változása „természetesen” szükségszerűség (a jelenlegi társadalomtudományok egyik leginkább elcsépelt fogalma), a történelem egyedül lehetséges, logikus folyamata, amely a természeti törvények kizárólagosságával érvényesül, egyéb alternatíva pedig nincs.

Mivel elvileg csak egyetlen történelmet ismerünk, nem áll módunkban megkérdőjelezni ennek a dogmának a hitelességét.

Ha valóban a Föld első és egyetlen civilizációja vagyunk – ami korántsem biztos – bele kell nyugodnunk, hogy az általunk ismert, azaz a mi történelmünk által sugallt társadalomfejlődésben a pénz nagyon is kitüntetett szerepet játszik. Ez sem jogosítana fel azonban bennünket arra, hogy a jelenlegi emberi társadalom múltját az egyedül lehetséges emberi fejlődésnek, egyes elemeit pedig törvényszerűségeknek tekintsük, hiszen nem ismerünk a sajátunkon kívül más civilizációt, amelynek fejlődése számunkra a „kontrollcsoport” szerepét betölthetné.

Itt különösen nagy szerepe van a társadalomtudományoknak a jelen tanulmányban már többször érintett elképzelésének arról, hogy a jelenlegi civilizációnk a földi emberiség egyetlen, éppen ezért kizárólagos történelme. Ha nem létezett világunkban a miénk előtt más civilizáció, akkor kizárólag ennek a fejlődéséből, az egyetlen ismert történelemből tudunk elvonatkoztatni. Itt nyer új értelmet a jelenlegi történettudomány makacs és egyre kritikátlanabb ragaszkodása az „ami történt, minden szükségszerű volt” dogmarendszeréhez.

Biztos, hogy nem létezett a Földön előttünk másik civilizáció?

Korántsem biztos. Voltaképpen tele van a világ olyan emlékekkel, amelyek határozottan utalnak egy (vagy) több előcivilizációra. A tudomány azonban ezeket makacsul félreértelmezi, a sajátján kívül minden egyéb álláspontot apokrifnak tekint, és mindenkit, aki másféle álláspontot foglal el, dilettánsnak, áltudósnak stb. minősít.

Pedig egyre nagyobb szükségünk volna rá, hogy alaposan a szemébe nézzünk egy esetleges előcivilizációnak. Talán ez az egyetlen, ami hatékonyan óvhatná meg az emberiséget a horizont mögött leskelődő jövőbeli katasztrófák zömétől. Időben szembesülhetnénk olyan dolgokkal, amelyek megváltoztathatnák jelenlegi kultúránk prioritásait.

Rendkívül érdekes volna szembesülni vele, hogyan is alakulhatott egy előző civilizációban a pénz szerepe.

Mert korántsem biztos, hogy a pénznek törvényszerűen uralnia kell az emberi társadalom minden nyilvános szegmensét. Nagyon tanulságos volna látnunk egy olyan fejlett társadalmat, ahol a valódi emberi értékek ténylegesen primátust élveznek a pénz ellenében.

Képzeljünk el egy olyan emberi világot, ahol nem számít a pénz, ha embertársunk életéről, vagy egészségéről van szó. Ahol magától értetődően nem a pénz dominálna, amikor nélkülözhetetlen létesítményeket kellene létrehozni, kijavítani vagy karban tartani. Ahol pusztán az emberi erkölcs nem tűrné el, hogy embertársaink éhezzenek, vagy ne legyen emberhez méltó lakhelyük.

Ahol a pénz megmaradna a maga kaptafájánál, nem volna egyéb, mint egyetemes csereeszköz.

Hogyan kerülhetett a jelenlegi helyzetébe? Miért uralja a világot?

Folytatása következik.