SZÁZNYOLCVANÖTÖDIK RÉSZ

Miért lenne vége a „nagy narratívának?”

Ha Fukuyama helyzetelemzése volna igaz, és az emberi társadalom elérkezett volna fejlődésének csúcspontjára, és a lehetséges legjobb világ valóban a liberális piacgazdaság lenne, még akkor sem volna igaz, hogy vége a nagy narratívának.

Hol van még a „globális világdemokrácia”, az egész földre kiterjedő liberális piacgazdaság? Ahol mindenki élvezheti a piacgazdaság áldásait az ateista vallás piac-istenségének gazdasági növekedést jelentő áldásai közepette, míg jóságos vezetőink hallgatólagosan irányítanak bennünket, és gyönyörködnek a profitjukban.

Sehol nincs még ez a globális mennyország, és korántsem biztos, hogy ezen bánkódnunk kellene.

A globalizáció jelenlegi „olvasatában” mintha nem volna helye sem a nemzeti, sem pedig a lokális identitásnak – amelyek nélkül személyes identitás sem létezik. Orwell látomásait is túlszárnyaló zsarnokságnak tűnik. Az emberiség individuumok identitás nélküli masszája lenne, ahol az egyén bármikor áthelyezhető másik kontinensre, másik családba, másik szexuális identitásba. Közben mindenütt hallgatná a propagandát, hogy mennyire szabad…

v     Véletlenül nem úgy tűnik, hogy az emberiség minden eddiginél nagyobb narratívában szerepel?

De igen. Minden eddiginél nagyobb és tágabb narratívában élünk. Az a tét, hogy lesz-e az emberiségnek jövője.

Emberhez méltó élet csak közösségben lehetséges. A valódi jövő a lokális és a globális egyensúlya mentén bontakozhat ki. Csak akkor lesz emberhez méltó, ha egyetlen népnek sem kell feladnia hagyományait, nyelvét, kultúráját.

Ez a jelen igazi tartalma, és ezen elvek mentén kell keresnünk az új költészet feladatait.

v     Nem úgy tűnik, hogy minden eddiginél több, mélyebb és felelősségteljesebb kommunikációra van szükség? Valóban nem lehetséges a nagy líra? A valódi líra? Nem tűnik úgy, hogy nagyon is szükség volna rá?

Folytatása következik.