SZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ

Az egyetemes felelősség azonban kizárólag akkor érvényes, amikor a költő – költőként nyilvánul meg. A költőnek, mint magánszemélynek éppen akkora a felelőssége, mint bármely más magánszemélynek.

Ezért világosan el kell különítenünk egymástól a költő és a magánszemély státuszát.

A költő költőként kizárólag a versen keresztül nyilvánulhat meg. A „versen kívül” nem költő, hanem magánszemély. Költő csak a versében létezik. A közönség kizárólag a versben találkozhat vele. Az interjút adó, vagy kirakatot nézegető költő voltaképpen nem költő, hanem magánszemély akkor is, ha éppen a saját költői „létmódjáról” nyilatkozik.

A költő tehát semmiképpen sem státusz, hanem egyfajta különleges létmód.

Ahogy a mű csak értelmezett formában létezik, a költő sem létezhet a művén kívül. Semmiféle hivatal sem tehet költővé senkit, költő csak a közönséggel érintkezve, a lírai műalkotásban létezik.

Ezek után már nagyon is érdemes beszélnem a líra társadalmi környezetéről.

Folytatása következik.