Százegyedik rész

A költői attitűd alapja a személyes felelősség. Ez voltaképpen három, egymástól elszakíthatatlan dimenzióban érvényesül egyszerre. Ebből fakad tartalomnak, formának és erkölcsi igazságnak a lírában megvalósuló szétválaszthatatlansága, amely itt minden más műnemnél szigorúbban érvényesülő alapkövetelmény. Ha a három közül bármelyik hiányzik, lírai értékről nem beszélhetünk.

A személyes érzelmi hitel dimenziója.

A vers alapja személyes érzés, személyes érzelem. Csak akkor lehet a lírai alkotás hiteles, ha alkotójának valódi érzelme, valódi élménye, illetve valódi érzelmi élménye áll mögötte. Ez nem feltétlenül jelenti a téma vagy szituáció pontos, személyes átélését, nem feltétlenül jelent „önéletrajzi” jellegű mozzanatot, de valódi érzelmi élményt mindenképpen. Ez a forrása az ihletnek, az alkotásra sarkalló késztetésnek.

A személyes érzelmi élmény, illetve annak mély átélése nélkül nem létezik személyes hitelesség, éppen ezért ilyen esetben lírai hitelesség sem létezhet. A valódi személyes érzelmi élmény nélküli vers divatfrázisokat ismételget, a konkrét mindennapi helyzetekben teljesen érvénytelen és semmitmondó napi politikai szlogeneket szajkózik, ál-érzelmeket verejtékez, esetleg más, sikeres műveket szeretne utánozni. Személyes érzelmi alapja nincs, lírai értéke sem lehet.

Az erkölcsi igazság dimenziója

A költő küldetése verseinek erkölcsi alapvetéséből származik. Egyedül ez alkothat oly „magaslatot, amely elbír egy valódi költői személyiséget. A költői személyiség nem azonos a verset alkotó ember hétköznapi megnyilvánulási formájával, a magánemberrel.

A líra ebben is hasonlít a szerelemhez: jobb emberré tesz.  Megírása a lírai élményközösség átélését jelenti az alkotó számára is. Az sem ritkaság, hogy saját versének újraolvasása számára is mind újabb, sőt mind mélyebb lírai élményközösség forrása lesz. A műben foglalt üzenet mindig meghaladja a befogadó kapacitását.

A vers megírásakor a költő erkölcsi magaslaton áll, mivel valódi lírai értéket képviselő mű csak valódi erkölcsi alapon keletkezhet; és a vers még akkor is a közösség erkölcsi képviseletében szólal meg, ha a témája látszólag nagyon személyes. Ezért is nem lehet – mint fentebb kifejtettem – a jó vers témája az intim személyesség.

A vers témája a nyilvános személyesség, azaz a személyességnek a közösséget érintő minden aspektusa. A vers érzelmi mondanivalója mentén mindig egyesíti a közösséget, ez az egyes versek egyedi küldetése, egyben a költői küldetés konkrét megvalósulása. A közösség egyesítése a vers által azonban akkor és csakis akkor lehetséges, ha a vers az alapvető erkölcsi értékeket képviseli, ezek alapján áll.

Ezek (legalább) a következők:

v     Az emberi élet tisztelete.

v     Az emberiség morális egysége.

v     A hiteles emberi érzelmek és hagyományok tisztelete és elfogadása.

v     A hiteles emberi szenvedés és öröm tisztelete.

v     A mindenkori szenvedő emberrel való hiteles együttérzés

Ez az alap. A minimális alap. Ezek összefüggenek egymással, ezek nélkül a vers nem rendelkezik erkölcsi alátámasztással, nem is tekinthetjük lírai értéknek.

A lírai érték nem függ attól, hogy „a költészet világa”, azaz a minden kori kanonizált hivatalos költészet értéknek tekinti-e, vagy sem. Sőt, ez voltaképpen jelentéktelen szempont.

Folytatása következik.