Fogyó nappal füstöt seper;

Az alkonyat: puha lepel.

——–

Az alkonyat puha lepel;

A világ lassan szunnyad el.

——-

Szunnyadni készül a világ;

Levelet hullajt a faág.

—–

Az ősz lassú könnye pereg,

Szállnak, szállnak a levelek.

——

Állunk sorba, hosszú sorba;

Élet, levél hull a porba.

——-

Hullt élettel játszik a szél;

Hegyen túlról üzen a Tél…

——

Szeptember végén a ködök

Mélyén a vén ördög – röhög.

—–

Hervadás mélyére megyünk,

Közeledik már a telünk.

—–

Szeptember végén a szelek

Mindenkit jóra intenek.

—–

Bízunk szép cselekedetben,

S a Halálban nincs hitetlen.

——-

Szeptemberi bágyadt egek;

Isten mögöttük szendereg.

——

Fent dübörgő vad viharok;

Anyag és Szellem kavarog…

——-

Erőgyűjtő öreg telek

A lelkünkben derengenek.

——–

Végtelen fehér ünnepek

Frissítik majd a lelkeket.

—–

A szeptember fáradt ország;

Pihenni készül a világ.

—-

Még puhán süpped az avar;

Boldog, aki élni akar.