Vén telivér titkok sejtelmes fátyola lebben;

Körtefa lombja közül csillagok őrzik a fényt.

Kurta sötétség rejti szeszélyes Hold palotáját;

Szélhárfán susogó trillát játszik az éj.

Ifjú s vén szerelem parolázik a vágyteli csókkal;

Zengő ablak előtt összeborulnak a fák.

Tán ma fogan számos szép majdani ünnepi érzés;

Vén horizont ágyán bújik a Földhöz az ég.

Kínzó vágytól terhes a fűszeres éjjeli illat;

Éjfélt kongat az Ég, s ifjul a vén szerelem.

Felveszi pálcáját a varázsló nyári közérzet;

S álmokból születik újra a régi remény.