Susognak az őszi lombok,

Lassan lehull a levél,

Életútján minden ember

Maga módján mendegél.

—–

Vénül az őszi verőfény,

Néha feltámad a szél,

Az örök ősz öröklétről,

Örök emberről regél.

——-

Magyar őszünk keveset szól,

Szinte sohasem nevet;

Látott már magyar elmúlást

Magyar földön eleget.

—–

Susognak az őszi lombok,

Rövidülnek a napok;

Ember vagyok, apa vagyok,

Férj vagyok, magyar vagyok…