A méltóságos Végtelen

Egy pillanatba bújt,

S a zsémbes öreg végzet fala

Újra porba hullt.

—–

Füst és korom

Lett a korom;

Éveim eladom;

Itt állok újra – fiatalon -

A boldogságnál nincs

Nagyobb hatalom.

—-

Amíg testemben a világ

Végleg meg nem roppan,

Szeretlek, Kedves!

Évről évre

Mindig

Egyre

Jobban!