Eső után hó szakad,

A hajnal sárba ragad.

Szürke égbolt pityereg,

Mesénk hőse didereg.

——

Hó után eső csepeg,

Az öreg Nap szendereg,

Felhő köddel enyeleg,

Sárba fullad a hideg.

—–

Se nem eső, se nem hó,

Verőfény és tiszta szó;

Az ég arca kisimul,

Az Élet attól virul.

—-

Balra eső, jobbra hó,

Dupla semmirevaló;

Abcúg adó, hatalom,

Derű kell és nyugalom.

—–

Eső áztat, hó takar,

Az ember élni akar;

A Lét közös misztika,

Sohasem statisztika.

—–

Se nem elvont szép-foton,

Se nem köznapi haszon;

A vers máshonnan merít

Valót, szépet, emberit.

—-

A sivár szó-piramis,

Művész-halandzsa: hamis;

Nem orákulum a kóc,

Isten sose lesz bohóc.

—–

Se nem eső, se nem hó,

Jó érzés és tiszta szó;

A szépség: a szent erő -

Tavasz nélkül nincs jövő.

—–

Kint az eső, meg a hó,

Bent végre érik a szó,

Kint a latyak, meg a sár;

Élni kéne végre már…

—

Élni kéne végre már,

Hinni kéne végre már;

Lehet eső, lehet sár,

Az Élet Tavaszra vár.