Fent a nyár életvidám

Nap sugara táncol;

Lent a kertben apró pockom,

Kiskutyám viháncol…

——-

Sarkad felett feszül a Nyár,

Mint meleg kabát;

Fent az Isten is megtörli

Fáradt homlokát.

—–

Hosszú úton szomjas házak

Szépen sorakoznak;

Estefelé lusta szelek

Talán esőt hoznak.

——

Amerre pislog a nyár,

Tornyokon pörögve;

Ott lapult egy régi vár

A török időkbe’.

—–

Gyula áldozata lett

Az oszmán viharnak,

A sarkadi kicsi vár

Megmaradt magyarnak.

——-

Elesett – visszakerült

Aztán nemsokára;

A gyulai török bégek

Nagy bosszúságára.

——

A fűtésre van a Nyárnak

Most a legfőbb gondja;

Őrült melegét a vén Nap

Kedélyesen ontja.

——–

Sarkad lett a városom,

Már hatodik éve;

Itt heverek, mint a mezőn

A friss búzakéve.

——-

Város volt már akkor is,

Mikor toboroztak;

És a Lenkey-huszárok

Erre masíroztak.

——–

Mint a puha plüsstakaró

Hideg éjeken;

Úgy takarja be Sarkadot

A Történelem.

——

Sarkad város engem

Mosolyogva elfogad,

Hogyha jövök, tornyával

Messziről bólogat.

—–

Maradjon itt élet, jövő,

Kedélyes világ;

Nyár legyen és viháncoljanak

A kiskutyák.