Porból lettünk,

Porrá leszünk.

Friss, reggeli csók-világban élünk,

Könny és mosoly aranyozza létünk,

És holt anyag

Emel hidat

A Semmi peremére,

Szór füstöt

Tiszta égre,

Életörömre,

Létre;

Élünk és küszködünk,

Porból lettünk,

Porrá leszünk.

—–

Porból lettünk,

S a por lehúz

A porba;

Balsors köt súlyos éveket

Száraz tarló-csokorba,

Anyánk tora,

Rossz csutora,

Létet rabol

Az uzsora

Sora,

S az útlevéllel hencegő,

Szálkás szavakon bicegő

Szalon-toportyán horda

Nem érti, hogy mi

Csorba.

Kérges kezünk,

Gond jelmezünk,

Porból lettünk,

Porrá leszünk.

—–

Porból lettünk,

Vagy sárból,

Anyagból,

Szennyes árból,

Teremtett lelkünk arcán

Még ott

A sárfolt,

Nem érzed néha, Istenem,

Hogy

Kár volt?

Hiszünk

És kétkedünk;

Porból lettünk,

Porrá leszünk.

—–

Porból lettünk,

S a por lehúz a sárba;

Egymást küldjük a kínba

És halálba;

Létünk a pénz kora,

S a pénz koncentrációs tábora

Az utcák és aluljárók

Sora;

Ott tengődnek a félholt, csúf rabok,

Tőlük a barakk

Megtagadtatott.

Csupa élet-kadáver;

Ilyen egy

Költségtakarékos láger.
Könnyebb az elmúltat

Kiáltani,

Holt szenvedést

Élőnek áldani;

Mint a most szenvedőt

Megváltani.

Kenünk,

Fenünk,

Csenünk;

Porból lettünk,

Porrá leszünk.

——

Porból lettünk,

Porrá leszünk;

Még remeg a kezünk,

Balsorsból érkezünk;

Gonosz ebnek,

Rossz celebnek,

Hamis hitnek,

Papírmasé sebnek,

Tolvajnak és munka-vaknak,

Alattomos férfiaknak,

Léha nőnek,

Kelekótya főnek,

Mindnek, akik balvégzetre bőgnek -

Bocsáss meg, Uram, -

Irgalmazz, Uram, mindenkinek,

Mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.

Talán még felkelünk,

Élünk, amíg

Élni merünk,

Porból lettünk,

Porrá leszünk.